Hát vége lett. Nem is hittem volna, hogy ilyen gyorsan elszalad ez a hat hét. Pedig a pince előtt állnak az akadályok, az asztal tele van sütimaradékkal (valami oknál fogva egyre kevesebbel, biztos a klíma) és több, mint 500 képet nézegetünk nevetve sztorizgatva. Feltöltöm őket ide, mindenki válogassa ki azokat, amelyek a legkedvesebbek! Mi nagyon jól éreztük magunkat és ezt nektek köszönhetjük. Amikor az ember meghirdet egy ilyen tanfolyamot, amikor az első kutyák érkeznek a beiratkozáskor, kicsit mindig megrettenünk: ebből az alapanyagból kell kihozni valami mást, valami jót. Képesek vagyunk vajon erre? Mi a szöszt fogunk ezeknek tanítani? Az egyiktől én is tanulnék, a másikat ki tudja, meg tudom-e szelídíteni? És ezek együtt, egy csoportban. Jaj mamám! Aztán az első nap a suliban. Az ember ilyenkor elfelejti, hogy sok száz kutya járt már nálunk és a legtöbb boldogan él immár a gazdival békességben. Az újak mindig mások. Mindig bonyolultabbnak tűnnek. Mindig nagyobbnak látszik a feladat.
És most vége. A kutyák és gazdák nekünk tetszően sétálnak a gazdival, nem eszik meg egymást sem, minket sem. Türelmesen várják, míg a gazdi kér tőlük valamit. Az izgága, korábban csak jutifalatért dolgozó beagle nyeri a helyben-maradási versenyt, a kutyák olyan gyorsan szaladnak behívási verseny alatt a gazdihoz, hogy csak tizedmásodpercek a különbségek és a teljesen átépített, nehezített akadálypályát minden kutya megpróbálja leküzdeni, csak mert a gazdi erre kéri.
Aminek azonban legjobban örültünk az volt, hogy nem láttunk egyetlen olyan kutyát sem aki magát megadva, kényszerből szolgált volna és egy gazdát sem, aki türelmetlenül, eszközök híján erőből vezette volna kutyáját! Nem sikerült minden feladat tökéletesen, de jó volt látni a közös igyekezetet, a csóváló farkakat és mosolygó biztató gazdikat. Van még mit tanulni, de jó úton jártok, így élmény lesz a közös élet!
Boldogok és büszkék vagyunk. Büszkék Rátok, kutyákra és gazdákra egyformán. Hiszen mit is csináltunk mi? Segítettünk abban, hogy könnyebben értsetek szót egymással, eszközöket adtunk nektek ahhoz, hogy megtanulhassatok könnyebben együtt élni. Az érdem a tiétek. A türelmetek, a kitartásotok kellett ahhoz, hogy ez működjön. És ma úgy tűnt nekem, mindenki hatalmas utat járt be, gazdi és kutya egyaránt sokat fejlődött.
Köszönjük nektek! Köszönjük ezt az elmúlt 6 hetet, köszönjük a sok élményt, hogy láthattuk fejlődéseteket, hogy beengedtetek a családotokba, segíthettünk eligazodni a kutyás lét rejtelmeibe! Köszönünk mindent, amit tőletek tanulhattunk! Remek csapat vagytok!
