Mikor, kinek, milyen kutyát?

Sokszor tapasztaljuk az átgondolatlan kutyaválasztás következményeit az alaptanfolyamon. Vannak a meggondolatlan kutyaválasztók, persze, akik a divat, az első szerelem, a valamikor volt egy barátomnak ilyen, meg az olyan édes kis gombóc volt alapján döntenek. Most ne is róluk beszéljünk, ők hamar szembesülnek általában döntésük következményeivel. Beszéljünk azokról, akik valamilyen cél mellett döntenek, mégis ráfaragnak kicsit!

A jó szándék, legalábbis azokban az emberekben, akik hozzánk kerülnek, megvan. Bár bizonyos szempontokat figyelembe vesznek, igényeiket csoportosítva választanak, mégis, talán, ha szakértőhöz fordulnának és jobban körüljárnák a témát, könnyebben kezelhető kutyabarátot választanának.

Mondok néhány példát a „Jó ötletnek tűnt” kategóriából.

Házőrzőt keresünk

70 éves házaspár a falu szélén, majdnem tanyán lakik, a fiuk meglepi őket egy kuvasz kölyökkel, aki majd jól vigyáz rájuk… Persze unokák is vannak, akik teljesen szerelmesek a 4-5 kilós csudaszép fehér szőrgolyóba. Nagy a kert, elfér, tud futkorászni. Majd néhány hónap múlva, amikor a kutya ivaréretté kezd válni, megjelennek a kutyasulin, ketten lógva a pórázon, mert a kutya irányíthatatlan, kezelhetetlen, de legalább szökős és morgós. Már a „mamát” is megmorogja. Lassan nem csak a betörőt, őket sem engedi haza… Ha egy kicsit átgondoltabb lett volna a kutyaválasztás, vagy egy nyugodtabb, kezelhetőbb fajtát vagy egy már kézben tartott, ivartalanított társat választanának, vagy azt a kis gombócot kezdenék el már nevelni, hogy el se jusson idáig a dolog.

Apróságok

Járt nálunk olyan csivava, aki néhány hét alatt több százezer forintnyi kárt hozott össze otthon. Megrágta a plazmatévé sarkát, kicsomagolta a bőrgarnitúrát, rugóig, elrágta a kábeleket, éjszaka megharapta az alvó vendéget, pusztán azért, mert az ő kanapéján feküdt… Tacskópár, akiket gyermek helyett, bemelegítésnek neveltek és amikor megérkezett az igazi gyerek és a gazda ölében a hely már az övé volt, folyamatosan és szisztematikusan támadták a kis betolakodót. Falkában! Tehát a kutya mérete nem garancia arra, hogy keveset kell vele foglalkozni vagy nem igényli az intenzív, kutyának való nevelés!

Gyerek-kutya kombó

Három gyerekes család játszótársat keres. Felelősek, örökbe fogadnak egy szőrpamacsot. A legkisebb gyerek 3 a legnagyobb 12 éves. Terrier típus, élénk gombszem, cuki, izgága, igazi energiabomba.  Mint a kölykök. Igen ám, de a legritkább esetben azonos ütemben aktívak. A kutyának nincs nyugta, a kicsik húzzák-vonják, azok elől menekül. A felnőtteknek nincs plusz energiája a kutya nevelésére, tanítására, a gyerekek megzabolázására… Hamarosan megtörténik az első harapás. Persze a kutyasuliban egy gyors konzílium után kidolgozunk egy rehabilitációs csomagot és az egész család együttműködésével néhány hónap alatt valóban cuki negyedik gyerek válik a kis szőrösből, sőt, az egyik legjólneveltebb bemutató mazsola, de a leltárhoz akkor is hozzátartozik az a 4 öltés a gyerekcsuklón.

Kisgyerekek mellé mi ritkán ajánlanánk kistestű, főleg terrier vagy tacskó típusú ebállatot. Miért? Ezek a kutyák évszázadokon át küzdöttek kotorékokban és pajtákban a nagyon is harapós ellenfelek, patkányok, borzok, rókák ellen. Ez volt a dolguk és csak a legönállóbb és legagresszívabb egyedek maradtak fent, ők kerültek be a tenyészésbe. Ezt elfelejteni kevés az a néhány évtized, mióta „hónaljkutyává” avanzsáltak.

Ugyanez pepitában igaz a gyönyörű akitákra, szamojédekre, malamutokra, huskykra. Nekik sem volt még elég idejük velünk a szobában, nem gyerekkézbe való jószágok. Ha mellettünk döntünk, tudomásul kell venni, hogy apró koruktól intenzív nevelésre szorulnak és még így sem lehetünk 100%-ban biztosak a reakciói terén.

Gyermekek mellé mi inkább klasszikus, régebben az emberhez szocializálódott kutyákat ajánlanánk.  A labradorok, goldik, akár egy kedves boxer is jó, de például a szuperpörgős magyar vizsla csak nagyon aktív család mellé passzol.

De mindig tudni kell: NEM A KISGYEREK FELELŐS A KUTYA MEGNEVELÉSÉÉRT!

Néhány hete olvashattuk a cikket a kislányról, aki beszakadt a városi tóba, mert a kutyájáért szaladt. Tehát kutyát csak akkor vehetünk kisgyermek mellé, ha tudjuk, együtt fogjuk nevelni, sétáltatni! Általában több időt energiát kell az elején ráfordítani, mint elsőre gondolnánk!

Bölcs, felnőtt, akár idős kutyát tessék!

Idősek mellé, bár kegyetlenségnek hangzik, de nem ajánlanék fiatal kutyát. A kutya 10-15 évre társunk, kérdés, lesz-e ennyi aktív idejük együtt? Kire marad a kutya gondozása, amikor az embertárs már nehezebben mozdul? És, ha már egyáltalán? Biztosan végig akarja-e idős szerettünk járni a szobatisztasághoz, pórázfegyelemhez vezető nem is olyan könnyű utat? Egy kedves, idősebb kutya a menhelyen nem túl népszerű, nem kapkodnak érte, pedig kiegyensúlyozott bölcs társa lehet egy korban hozzáillő gazdának, sőt, ha látszik, hogy jól szocializált, egykor jobb napokat látott jószág, ezt szakember tesztelni tudja, akár kisgyermek mellé is jobb választás, mint szeles, ifjú, az ivarérettség előtt álló zizzentyű. Persze, figyeljünk oda, hogy bizonyos kor után, amikor a kutya hallása, látása, kedélye már mondjuk romlik, nagyobb tapintatra van szükség irányában, akkor ismét a gyermek lehet zavaró a kapcsolatban.

 

Ugye milyen bonyolult is lehet ez? Szóval döntsünk körültekintően, ha lehet szakember bevonásával. Ha másért nem, így majd lehet rá mutogatni: te ajánlottad, csinálj vele valamit!

 

Viszont alap: akinek nincs a kutyára ideje, energiája, tapasztalata vagy előre levajazott segítsége: tartson aranyhalat…

 

Mikor, kinek, milyen kutyát?
Scroll to top